Eltelt már jó idő, mióta szeretnék ideírni, csak nem tudtam összeszedni a gondolataim.

Röviden az elmúlt fél év: a vállalkozásom bedöglött, előre menekülve elköltöztem Hollandiába, ahol szeretnék új életet kezdeni.

Sokmindennel már kész vagyok, de otthoni dolgokat lezárni egyszerűen még mindig képtelen vagyok.

Van még 3 áruház, ami rám vár, hogy befejezzem, teljesíteni kellene a munkában, amivel most épp küszködök, és a koronavírus szépen elintézte, hogy a bezártság egy egész új módját ismerjem meg.

Amikor nem megyek ki a lakásból, akár hetekig. 

Összeszedni rendszerben ezt most nem tudom, kiírom magamból, ennyi a cél.

Van egy JIRA táblám. Egy saját. Azon vezetek mindent, amit meg kell csinálnom és mindent, ami kész van.

Ezen leginkább saját projektek, elintéznivalók szerepelnek, illetve célok, mint fogyás, PC átépítése egy csendes gépházba, crypto kereskedő robot beindítása, ilyenek.

Mivel nem tudok olyan hatékony lenni, mint szeretnék, folyamatosan szorongok. Az agyam terhelve van rengeteg dologgal, amiket nem tudok kiírtani belőle. Nagyon szeretnék már elmenni egy kávézóba könyvet olvasni, vagy legalább inni egy sört valakivel. Ugyanakkor azt nem kockáztathatom, hogy megismerjenek ennyire.

Hollandia egy egész nyitott társadalom. Pl. egy kollégám e-mailben írta le egy egész cégnek, hogy a barátnője már fiatal kora óta depresszióval küzdött és egyik nap megölte magát. Ez pont egy olyan dolog, amiről nem gondolom, hogy ennyire nyíltan kell/lehet beszélni.

De ha már nyílt beszéd, akkor itt van ez: Kibaszottul magányos vagyok. OK, tartom a kapcsolatot Magyarországon maradt barátokkal, de valamiért totál begubózás, érdektelenség, "mi a faszért csinálom ezt", ami magával ragadott, ráadásul szörnyű állapotban tart már jó régen.

OK, napsütés az 0, pecázni sem voltam még idén, bringázni elvétve, a lakásban hideg van, a kocsim ügyintézése elérte a 4 hónapos időtartamot.

Frusztrált vagyok és lelkileg kimerült. Ezen próbálnám magam úgy segíteni, hogy a munkába temetkezek, de ez sem segít. Meg vagyok lőve.

Rohadt egy világ ez most nekem. Csak az a gond, hogy ez el sem fog múlni, ez időről időre visszajön, pedig nem szeretnék mást, csak egy jó adag megnyugvást. Gondolkoztam, hogy vajon milyen életkilátásaim vannak, és hát nem túl jók, ahogy most állok. 0 emberrel állok szoros kapcsolatban. 0 ember tudja, hogy milyen most nekem. 0 ember, aki meg is érti.

Kb. 3 hete voltam Mariannal túrázni. Amikor beértünk a tömegbe, elővett a szociális fóbia.

Ilyen tempóban még senki nem mászott lépcsőt, mint akkor én, keresve a menekülőutat, keresve a lehetőséget, hogy tudjak könnyíteni magamon.

A helyzet ennyi volt: vártunk egy jó kis kávézónál arra, hogy megkapjuk a sütit és én a jeges teát. Megkaptuk, elkezdtünk enni és iszogatni, amikor rámtört ez az egész. A halálfélelem, a remegés, és mindez azért, mert féltem attól, hogy a helyszínen összefosom magam.

Még sosem történt meg, de a félelem van, és valós. Próbálod tudatosítani, hogy ez nem gond, de egy hely sem volt elég biztonságos arra, hogy félre tudjak vonulni.

Készítettem egy poop-kitet, kis ásó, wc papír, nedves törlőkendő. Ez fog jönni velem túrára. Annyit remélek, hogy valamikor képes leszek ezeken a félelmeken túl lenni. Nem úgy tűnik, mintha rövid távon sikerülne.

Tervben van egy túra, ami 4-6 óra lesz, szerencsére sok étterem és kávézó út közben.

Minimális cuccal megyek, de mindenre felkészülve. Van egy terület, ahol el lehet tűnni.

Fülhallgató be, zene, pár szendvics, és útra fel. Ez a terv. Hétvégén nem tudtam megtenni, mert ránk szakadt az ég.

De ki kell tisztítani az agyam már, nagyon.

Tehát kavarog a mgány és a jelenlegi sikertelenség.

Gyűlölöm, utálom, faszom ki van az egésszel. Legalább pénzem van most. Majd jövő héten a skoda szervizes látogatás után valamennyivel kevesebb lesz, de nem fog földhöz vágni.

Szeretném a kibaszott szabadságot megélni, csak annyira töltsön fel, hogy 1-2 hétig megint jól menjenek a dolgok. Nem tudom, ezt hogy kell. De nagyon kell a szabadság. A feltöltődés. Nevetni egy csajjal. Egy éjszakán át egymást simogatni és beszélgetni. BÁRMI, amitől jobban érzem magam. Vagy azt, hogy egyáltalán ember vagyok.