Szóval vasárnap van. 3 hónappal ezelőtt magam mögött hagytam a korábbi felépített életem, és elköltöztem Hollandiába. Még akkor mondta egy barátom, hogy itt fogom felismerni, mi az, ami otthon probléma, és mi az, amit magammal hoztam.

Na itt van egy, amit magammal hoztam, a társas kapcsolatok. Új embereket kb nem tudok megismerni, barátnőről még álmodni sem merek. És baromi vicces, hogy miért. Azt a kifogást találom, hogy nem akarok nekik rosszat azzal, hogy engem megismernek. Ami hát... basszus. Ennyire szar csak nem vagyok...

De most úgy látszik, úgy érzem, hogy talán de. És ez az érzés folytonos, mert szerintem ronda vagyok és unalmas. Nem volt ez mindig így... illetve rondának mindig is éreztem magam, de unalmasnak nem. Most meg az vagyok. Igaz, hogy lenne egy rakat hobbim, de nagy részét csak azért vettem fel, hogy másoknak megfeleljek. Ami ciki. Mai napig nem tudok úgy végig nézni egy youtube videót, hogy ne lenne bűntudatom, amiért nem csinálok egy videóblogot, vagy valamit. Ez kicsit odabasz, mert nem tudok megelégedni a saját teljesítményemmel. Ugyanakkor az áldozat szerep nekem jut sok esetben, amit baromira rühellek, sajnos a legtöbb társaságban még én vagyok a lúzer. 

Pedig mindent megpróbáltam. Zenéltem, dipolmám van, bár az első egyetemről kirúgtak, a másodikat is nehezen csináltam végig és sokszor gondoltam, hogy feladom. Volt jó pár csajom, de összesen 1, akit szerettem is, általában azzal jöttem össze, aki meglátva engem nem törölte magát facebookról, hogy véletlenül se írhassak neki.

Munka mellett vállalkoztam, utána főállás lett a vállalkozás, de az is csődöt mondott, részben miattam. Ha benne vagyok az eseményekben, nem tudok objektív lenni. Meg a bipoláris szar, hát nyilván előjön.

De most a macskám sincs velem. Állatkertek is zárva a koronavírus miatt. Pedig egy kis szeretet, törődés most jól jönne. De nem tudom megkapni senkitől, ráadásul kurva messze vagyok bárhonnan, a korona miatt haza se tudtam menni. Kurvára hiányzik a macskám.

Szeretnék könyveket olvasni, de valamiért húzom az időt és nem veszek egy rohadt ebook-olvasót, pedig tuti jót tenne.

Összegezve a kibaszott 2020-at: távolabb lettem mindenkitől. Csődbe ment a cégem. Az utolsó kapcsolati traumám miatt nem mertem ismerkedni senkivel. Az ügyfeleink nagy része orbitális paraszt volt. A magyar politikai helyzet gyakorlatilag kívánta, hogy dögöljek meg. Annyi negatív jött felém, hogy kb csoda, hogy nem akasztottam fel magam. Ha most Magyarországon kellene még laknom, lehet bevettem volna egy doboz frontint, aztán jó éjszakát. És csak azért nem tettem volna meg, mert ott a macskám. De itt nincs cica. Itt nincs egy árva lélek sem. Azon kívül, hogy a karácsonyt egy maastrichti barátommal töltöttem, gyakorlatilag emberrel nem találkoztam. És ez kezd sok lenni.

Felraktam a telefonomra a happn-t meg a tindert. Happn-ön van egy csaj, akit érdeklek, de hogy őszinte legyek, semmi lelkesedésem a dolog felé. Egyébként még 0 match. Tehát tuti baromi ronda vagyok. És ezen nem tudok segíteni. A gond az, hogy még mindig annyi szorongás és feszültség van bennem, amit nem tudok feloldani se gyógyszerrel, se terápiával, hogy gondolkozom, mi legyen tovább. Most elköltöztem egy másik helyre, ami kicsit oldja a köteleimet, és általában jobb kedvem van, de ez a karácsonyi időszak a koronával, karanténnal most teljesen odabaszott. Az a nehéz, hogy egyáltalán nem tudom most, mi tenne boldoggá.

Szerettem volna ma legalább horgászni elmenni, de nem vitt rá a lélek, kb félek, hogy nem tudom kiszedni a horgot a hal szájából. Ami tök vicces, mert egyébként vér nélkül szokott sikerülni.

Igazság szerint szeretnék egy olyan botot, ami alkalmas ragadozó halakra, és vannak szervezett horgásztúrák errefelé. Most gyorsan írok egy levelet az egyik fishing guide-nak, mielőtt elfelejtem. Holy fuck, 350 EUR egy nap. Jól keresek, de ez most sok. Akkor inkább veszek fullos cuccot és kezdek valami magán tavon, mert ez a költség nagyon nagy. Majd jegyzetelek. Értem már, hogy miért mondják, hogy Hollandia drága hely...

Megpróbálok felhívni valakit, hátha ki tud húzni a nyomorból...