Tegnapelőtt itt voltak szüleim. Nem volt semmi borzasztó, de a migrénem kiújult, ami azért szomorú, mert régóta nem volt.

Azóta szinte csak fekszem egyik helyről a másikra, néha besötétítve a szobát, néha leülök a gép elé, ilyenek. És megint azon jár az eszem, mi értelme ennek az egésznek.A billentyűzetből kiráztam a dzsuvát, de azért maradt benne rendesen. Ezt jobban szeretem, mint a többit, határozott nyomáspontja van, és van benne anyag. Ez érződik is gépeléskor.

Most is nehéz a fehér hátterű kijelzőt nézni, de még mindig jobb, mint feküdni, legalább ki tudom írni magamból valamilyen formában a feszültséget. Ismét azon a talajon járok, hogy semmi nem érdekel. Éhen akarok halni, valamire vágyom, de nem tudom, mi az.

Lehet csak emberi érintés, vagy emberi közelség, tudja a franc.

A gépem olyan, mint egy csiga, még a youtube-ot sem akarja betölteni. Ha ezt megírtam, kipucolom rendesen a billentyűzetet. Azt elfelejtették szüleim említeni, hogy tele van dzsuvával és használhatatlan. 

Volt temetés, volt dráma, volt minden. Nem sok kedvem van ehhez az egész szarhoz.

Elmenekülnék a világból.