Na igen, megint itt van ez a szar. Itthon vagyok. Dolgoznom kellene, de bármi mást csinálnék legszívesebben. Pörgetem a youtube-ot és csak nézem azokat az embereket, akik valamiben nagyon jók, és élvezik. Hogy én élvezem-e? Lófaszt. Egy kóder vagyok, egy kocka. Szociális fóbiával és agorafóbiával. Voltam zenész. Zenésznek lenni egy külön életforma. Csóró vagy, de járod a világot. Ott alszol, ahova éppen beengednek. A lakásom komfortjából már nem is tudom, milyen a valódi élet. Nincs dráma. Nincs boldogság, nincs veszekedés. Nincs semmi. Tudod, mi a durva? A sztenderdek szerint nekem boldognak kellene lennem. Autó, motor, bicikli, lakás, jó nagy tartalék a bankban. De egyszerűen nem megy, nem tudok kikapcsolni, nem tudom jól érezni magam ismét. Lehet, hogy a nyakamba kellene vennem az országot motorral, legalább 2 napra, sátorral, meg minden, ahogy kell, teljes szabadsággal, teljes nyugival, ott eszek, ahol szeretnék, ott alszok, ahol szeretnék. A cicámat nem hagyhatom itt. 

Hogy miért lett macskám? Na ez egy érdekes kérdés. Valójában jó régen szeretetet akartam vele vásárolni. A cicát örökbe fogadtam. És kezdem megérteni, a cica miért nem kutya. OK, hogy a kutyát sétáltatni kell, de lehet magaddal vinni mindenhová. A cicát nem. Bejött egy poloska, kiírtom. 

Tudjátok, mi történik egy poloskával csótányírtó szer hatására? Picit megszédül. Ilyen erős vegyszer hatására egy pillanatra elszédül. 

Nem bízom abban, hogy jó irányba tart ez a világ. Abban sem bízom, hogy én jó irányba tartok. Mert csak növekszik a bezártságérzésem annak ellenére, hogy akkor és azt csinálok, amit akarok. Bezárva éreztem magam az irodában, most bezárva érzem magam itthon. Honnan van ez az érzés? Honnan jött ez a szenvedés? Én tényleg mindent megpróbáltam. De most legszívesebben favágó lennék Kanadában. Vagy rákot halásznék az Északi-tengeren. Szeretnék csinálni valami olyat végre, ami nem ezer évre tartó elköteleződést von maga után. De ezt a jelenlegi világrend nem bírja. Nem lehet úgy élni, ahogy szeretnél. Azt támogatja ez a világ, aki 40 évre hitelt vesz fel, hogy nagyobb háza legyen, vagy 10 évre hitelt egy járműre, hogy ő fingjon bele először. És ezt a réteget sem lehet boldoggá tenni. Valahogy nekem se megy. Túrázni akarok menni. Most eldöntöttem, hogy bármi van (szar idő, nincs kedvem, többi hülyeség), veszek szendvicsnek valót, csinálok inni és holnap túrázok, mert megőrülök a bezártságtól. Egyszerűen kell a kikapcsolódás, kell a mozgás. De nem egy szar konditeremben.

Na megvan a cél. Duna-kanyar kerékpártúra ma délután, hogy bírjak létezni. Megyek készülni.

Eszek kolbit, csinálok üccsit, meg szendvicset. BRB.