Mit tesz velem a nem mérgező környezet? Leírom.

A hétvégén egy nőbarátom születésnapját ünnepeltük egy kis siroki faházban. Péntek este érkeztünk, sajnos még egy pár autója lerobbant, ezért négyen voltunk. Fával kellett fűteni, bolognai-t főztünk, társasoztunk, megnéztük a Kékestetőt, wellnesskedtünk, társasoztunk, pálinkáztunk.

Csütörtökön még mélyponton voltam. Egyszerűen nem voltam a magam ura. Nem tudtam, miért élek. Most ezek a gondolatok elszálltak. Egyszerűen jól éreztem magam. Hülyültünk. Szívtuk kicsit egymás vérét, de nem komolyan. Nem kellett nárcisztikus barmokat hallgatnom. Nem kellett olyan szakmai vitákban részt vennem, ahol a másik fél a hitét hozta fel, mint szakmai érv. És tudod, mi van? Jó volt. Nem volt kötelesség. Nem volt rosszindulat. Nem volt paranoia a környéken. Szimplán azt éreztem, hogy éltem. Vasárnap hullafáradtan értem haza, ittam egy kávét és aludtam pár órát a kanapén. Kimerült voltam, de lelkileg feltöltődtem. Ez számomra szívmelengető, ritkán adódik ilyen az életemben. Hogy 2 kvázi ismeretlen és egy ismerős között jól legyek. Mert ezeknek az embereknek jó szíve van. Mert tudnak és mernek élni. Belőlem ez hiányzik. Tök régen először új, random playlist-et hallgatok youtube-on, rájöttem, hogy szeretem a metal core-t és az industrial metal-t.

Délben síkideg voltam, ami várható volt, nem reggeliztem, éhes voltam, mostanra már jobb. Frontin és két nagy pohár hideg víz. Ez segített.

Most január 28 van. 2-ára már van egy intenzív nap betervezve: hótaposó túra és vacsi a krak'n town-ban. Jó lesz :) Most veszek fel aláöltözőt, mert majd megfagytam a kékestetőn.

A hullám pozitív oldalán vagyok. Ilyenkor át tudom gondolni, hogy a negatív oldal abból következik, hogy sok negatív impulzus ér. Ezeket kell valahogy elminiálnom. Mert alapvetően nem érzem magam szarul. Amikor igen, az brutális. Tehát.. most jó :)